Nagy kérdés most, mit tegyek a magánnyugdíjpénztári tagságommal? Maradjak? Menjek? Ne tegyek semmit, majd csak lesz valahogy?
Ha szeretsz sorban állni...
Ha szereted, ha a dolgok csak úgy megtörténnek veled...
Ha mindegy milyen életed van vagy lesz...
Akkor most ezek a gondolatok nem Neked szólnak, ne is olvasd tovább!
De...
Ha nem szeretsz sorban állni...
Ha nem szereted, hogy a dolgok csak úgy megtörténnek Veled...
He nem mindegy, milyen életed van vagy lesz...
Akkor a következő gondolatok Neked szólnak, olvasd tovább!
Először is tisztázni kell, hogy az állami nyugdíjrendszer, az kirovó felosztó rendszerű, azaz a jelenlegi aktív, járulékfizetők befizetéseiből tartják el a jelenlegi nyugdíjasokat. A magánnyugdíj-pénztárak viszont tőkefedezeti alapon működnek, azaz a befektetéseik sikeressége alapján termelnek pénzt a számlatulajdonosoknak. Sajnos jó része a pénztáraknak az utóbbi időszakban veszteséget halmozott fel, vannak azonban nyereségesen működő pénztárak is. A Parlament által most jóváhagyott törvény, azonban minden esetben megnehezíti a pénztárak továbbélését, hiszen 14 hónapon keresztül a hozzájuk befolyó pénz az államháztartásba kerül. Ez valószínűleg nehéz, akár az ellehetetlenülés helyzetébe is hozhatja a pénztárakat. Még ha kibírják is a 14 hónapos bevételkiesést, sokan fogják - régi beidegződés alapján - a biztosnak vélt államit választani, így a maradék, kevés számú tagsággal nehezen lesz működtethető bármelyik magánnyugdíj pénztár. Ha menni kell, hát akkor nem érdemes maradni, akkor menjünk! De mit is várhatunk az állami nyugdíjtól? A törvény biztosítja az államiba áthozott egyéni számlák nyilvántartását. De mikor juthatok hozzá a jóváírt összeghez? Természetesen akkor, ha jogosult leszek a nyugdíjra. Például 40 év szolgálati idő után. Így szólnak most a jogszabályok. De hogy lesz ez 10, 15 vagy 20 év múlva? Mivel nem valódi összegekről van szó, hanem csak nyilvántartott befizetésekről, hiszen ezeket az áthozott befizetéseket (is!) az aktuálisan nyugdíjra jogosultak között fogják felosztani, ugyanakkor a járulékfizetők száma nem nő, hanem csökken, az államnak egyértelműen az a célja, hogy minél kevesebb pénzt kelljen kifizetni az érintettek számára. Az állam egyetlen lehetősége, ha tovább emeli a nyugdíj korhatárt, és nem 62, hanem 65 vagy 68, esetleg 70 éves korunk után juthatunk majd a pénzünkhöz, nyilván kevesebb ideig terhelve ezzel az államháztartást, mint ha 62 éves kortól kezdődne a jogosultság. A pénzünk - nekem úgy tűnik - némileg elvész, de legalábbis átalakul.
Mi tehát a megoldás?
Menni az államiba, s amit még lehet, kivenni a magánnyugdíj pénztárból. Erre jelenleg a jogszabályok úgy adnak lehetőséget, hogy a hozam, most adómentesen felvehető. Ez a kivehető hozam képezheti alapját egy olyan biztos megoldásnak, amelyet nem lehet elveszíteni.
Ha szeretsz sorban állni...
Ha szereted, ha a dolgok csak úgy megtörténnek veled...
Ha mindegy milyen életed van vagy lesz...
Akkor most ezek a gondolatok nem Neked szólnak, ne is olvasd tovább!
De...
Ha nem szeretsz sorban állni...
Ha nem szereted, hogy a dolgok csak úgy megtörténnek Veled...
He nem mindegy, milyen életed van vagy lesz...
Akkor a következő gondolatok Neked szólnak, olvasd tovább!
Először is tisztázni kell, hogy az állami nyugdíjrendszer, az kirovó felosztó rendszerű, azaz a jelenlegi aktív, járulékfizetők befizetéseiből tartják el a jelenlegi nyugdíjasokat. A magánnyugdíj-pénztárak viszont tőkefedezeti alapon működnek, azaz a befektetéseik sikeressége alapján termelnek pénzt a számlatulajdonosoknak. Sajnos jó része a pénztáraknak az utóbbi időszakban veszteséget halmozott fel, vannak azonban nyereségesen működő pénztárak is. A Parlament által most jóváhagyott törvény, azonban minden esetben megnehezíti a pénztárak továbbélését, hiszen 14 hónapon keresztül a hozzájuk befolyó pénz az államháztartásba kerül. Ez valószínűleg nehéz, akár az ellehetetlenülés helyzetébe is hozhatja a pénztárakat. Még ha kibírják is a 14 hónapos bevételkiesést, sokan fogják - régi beidegződés alapján - a biztosnak vélt államit választani, így a maradék, kevés számú tagsággal nehezen lesz működtethető bármelyik magánnyugdíj pénztár. Ha menni kell, hát akkor nem érdemes maradni, akkor menjünk! De mit is várhatunk az állami nyugdíjtól? A törvény biztosítja az államiba áthozott egyéni számlák nyilvántartását. De mikor juthatok hozzá a jóváírt összeghez? Természetesen akkor, ha jogosult leszek a nyugdíjra. Például 40 év szolgálati idő után. Így szólnak most a jogszabályok. De hogy lesz ez 10, 15 vagy 20 év múlva? Mivel nem valódi összegekről van szó, hanem csak nyilvántartott befizetésekről, hiszen ezeket az áthozott befizetéseket (is!) az aktuálisan nyugdíjra jogosultak között fogják felosztani, ugyanakkor a járulékfizetők száma nem nő, hanem csökken, az államnak egyértelműen az a célja, hogy minél kevesebb pénzt kelljen kifizetni az érintettek számára. Az állam egyetlen lehetősége, ha tovább emeli a nyugdíj korhatárt, és nem 62, hanem 65 vagy 68, esetleg 70 éves korunk után juthatunk majd a pénzünkhöz, nyilván kevesebb ideig terhelve ezzel az államháztartást, mint ha 62 éves kortól kezdődne a jogosultság. A pénzünk - nekem úgy tűnik - némileg elvész, de legalábbis átalakul.
Mi tehát a megoldás?
Menni az államiba, s amit még lehet, kivenni a magánnyugdíj pénztárból. Erre jelenleg a jogszabályok úgy adnak lehetőséget, hogy a hozam, most adómentesen felvehető. Ez a kivehető hozam képezheti alapját egy olyan biztos megoldásnak, amelyet nem lehet elveszíteni.
De mi a biztos megoldás?
Régóta tudni illik, hogy pénzt felhalmozni hosszabb távon főként életbiztosítási kötvényben lehet, mégpedig olyan konstrukcióban, amely akkor is fizet, ha baj van, és akkor is fizet, ha nincsen baj, és a lejáratig fizettük a rendszeres díjakat. A legjobb konstrukciókkal ily módon akár megduplázhatjuk a folyamatosan eltett pénzünket! Mégpedig azzal a biztonsággal, hogy szerződésünket két viszontbiztosító is szavatolja.
A régiek azt mondták, minden jövedelmed 10%-át tedd el a jövőd számára, 10%-ot fordítsd jótékony célra! Miért? Mert megéri! Kamatostul kapod vissza mindkét befektetésedet, ha eljön az ideje! A január 1-jével életbe lépő új adójogszabályok pedig minden középosztálybéli személynél, kis- és nagycsaládnál több jövedelmet hagynak, így mindkét lehetőség Előtted áll.
A Nálad maradt többlet jövedelem képezze ne a fogyasztás, a "Carpe diem!" szemléletű, reklámokkal manipulált tartalék felélés új kötelezvényét, hanem egy új szemléletű, gondolkodó, (ön)gondoskodó, felelősséget vállalni tudó és akaró hordképes középosztályhoz tartozásod vágyát, melynek vállalásával tartozol Önmagadnak, a Családodnak Szeretteidnek és talán nem vagyok nagyon patetikus így az új év küszöbén, ha azt írom: egy kicsit a Kárpát-medencében élő honfitársaid, a magyar nemzetnek jövőjének is.
L.A.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése