Na, most megvannak a szabad időpontok, elő a névlistát, s egy időponthoz rendelj 3 nevet! Miért hármat? Míg ezen gondolkodsz, vedd kezedbe újra a poharat, de ne a pohár testét, hanem szárát ragadd meg a talpa fölött, hogy mennyei tisztaságának látványát ne zavarja semmilyen ujjlenyomatod a pohár falán! Ahogy üzletünk, a hálózatépítés apró lépésekből áll, a borivás is az apró lépések művészete. Mert először leendő ügyfelemet kiválasztom, felírom, időponthoz rendelem, azután… azután gondolkodom rajtuk, milyen emberek is ők: mivel foglalkoznak, milyen a családi állapotuk, milyen munkát végeznek, sikeresek-e vagy nem. Belehelyezkedem a nézőpontjukba már akkor, amikor felírom őket a szabad időpontom mellé. Még nem hívtam fel őket, csak gondolkodom rajtuk. Már velem vannak, mint íróasztalomon a szép borom társaságában, mint egy leendő találkozás reménye.
Még nem ismerem a bort, csak a látványa, az érkezés lehetősége foglal el. Most megnézem a pohárban való helyezkedését. Ahogy az üveg és a folyadék találkozik, ahogy a pohár oldalán végigfolyik… Mit folyik, végigvonul, hömpölyög, majd leomlik, mint egy súlyos bársony vagy végiglebeg, mint a tüll; szaladna szét, ahogy ereje diktálná, de a pohár falán mégis végigvonul, végigszalad, megadva magát a fizikai valóság törvényszerűségeinek. Vízió a tervünk, megvalósulása a tárgyalás. Így rendelünk hozzá minden egyes időponthoz 3 nevet, akiknek majd 2 időpontot ajánlunk. De csak azért kettőt, hogy legyen választási lehetőségük. Ha a hét első 3 napjával ilyen módon „végeztünk”, következhet a bor látványának befogadása után az illat! Ez már egy kicsit szinesztézia, együttérzékelés, amelyet a középiskolában Tóth Árpádtól tanultunk meg: „És lila dalra kélt egy nyakkendő”. Látjuk? Halljuk? Érezzük? Igen: mindezt egyszerre! S míg nem feledjük a bor érkezésének látványát, s a látvány tudatának őrzésében orrunkhoz emeljük a poharat, hogy megillatozzuk Isten ajándékát. (Ugye a 3 napra legalább egy tárgyalás 3-3 névvel be van jegyezve? Mert csak abban az esetben lehet a következő lépcsőfokra hágni, ha az előzőt legyőztük, s arra építve lépünk tovább.)
Látvány és illat egyszerre. Hm. Megérkeztünk, most jöhetne a valódi kóstolás, a gyermeki elérzékenyülés, hogy igen akarom tudni e kettős érzékelés után a harmadik dimenziót, a „3. D”-t, a szájba kerülés, az ízlelés élményét… De várj, ne menj tovább, most állj meg, míg a hét második felét meg nem tervezted!
Most már lendületből megy a tervezés. Vár a bor, vár a teljes megismerés, a betelejsülés. Szerda délutántól péntekig, ha tudod szombatig tervezd meg a hetet. Persze (ahogy a latinból idézzük csonkítva: „per se intelligitur – annyi, mint: magától értetődik), hogy ha kell vasárnap délelőtt vagy délután (szentmise vagy istentisztelet előtt vagy után) is tárgyalhatunk!
Namármost! Ha megvan a hét, visszatérhetünk a borhoz! De csak akkor, ha elküldtük a vezetőnknek (nálunk, az EBC-nél, mint tudod, a strukinak) a tervedet.
Most valóban térjünk vissza a borhoz! Mert megdolgoztunk érte! Készültünk rá. Figyeltük érkezését, megismertük illatát, most már teljes érzékkel a miénk. Vegyük ajkaink közé, eresszük át fogaink között, s pihentessük meg a nyelvháton! Engedjük aláfolyni, hogy titkos zúgokba érve fejtse ki hatását, varázsoljon el, találjon ízlelőbimbóink számára eufórikus életélményt, mint ahogy leendő tárgyalásaink sikere is ugyanezt az élményt predesztinálják számunkra, ha ilyen körültekintéssel, empátiával és készüléssel érkezünk tárgyalni, mint ahogy kiválasztott borunk érkezik szép hajlékunkba.
Lengvárszky Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése