Gyakran torpan meg üzletünk azon, hogy ugyan vannak jó ismeretségeink, jó kapcsolati körünk, de az abban lévőket túl jónak ítéljük, túl nagy embereknek gondoljuk ahhoz, hogy a mi „kicsinyes” üzletünkkel felkeressük őket. Minap Frank Aponyi tollából olvastam egy jól használható, lélekemelő és lélekerősítő gondolatot.
Gondoljunk arra, hogy ha valamit el akarunk adni, azzal szükségletet elégítünk ki. Ez a szükséglet fontos annak, akinek el akarunk adni valamit. Ha tehát tisztában vagyunk azzal, hogy a dolog az ügyfelünk számára fontos szükségletet elégít ki, megszűnik a kisebbségi érzés!
Ne feledjük azt sem, hogy az ügyfél mindig az érzést veszi meg! Lett légyen szó fénymásolóról, autóról, életbiztosításról vagy egy üveg borról. Nem alkatrészeket, kötvényt vagy szőlőszemekből érlelt nedűt vásárol, hanem a gyors, precíz és igényes sokszorosítás érzését, a kézbe simuló kormányt a benzines turbóhanggal, a Maslow féle szükséglet piramis 2. szintjének biztonság érzését, vagy éppen a gyertyafényben a pohár falán olajosan leomló, aragyűrűt vető csoda varázsát.
Ha így közelítesz saját üzleted terméke felé, megérted, hogy nincs mitől félned. Szíve mindenkinek van, a Te feladatod pusztán hozzá a kulcsot megtalálni, amelyet úgy hívnak: jó érzés!
Lengvárszky Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése