Egy barátom nagybátyjától származik egyik kedvenc mondásom: bármilyen elfoglalt vagyok, számlát kiállítani mindig van időm. Ezt valahogy, valamiért megjegyeztem. Szerintetek miért? Bármikor, amikor számlát állítok ki, megadom a módját. Kinyitok egy üveg villányit vagy szekszárdit. Miért ezeket? Karakterükben talán ezek a borok állnak legközelebb a megérdemelt teljesítmény értékeléséhez, a megérdemelt jutalék számlánkra történő megérkezése előszelének.
De most mást ajánlok. Már üzleti tervünk készítéséhez hívjuk társul valamelyik délvidéki nedűt! Miért a bort? A tervezés reményteljes, mégis felelősséget kívánó tevékenység. Ehhez a világ legtisztességesebb itala dukál. Gondoljunk bele, bármilyen borról is van szó (már, ami szőlőből készült) mennyi munka, törődés, odafigyelés szükséges, amíg a pohárba kerül a nedű. Ugyanígy: mennyi törődés, munka, előkészítés szükséges ahhoz, hogy leülj egy barátoddal tárgyalni, s elmondd neki: figyelj, én kockázat kezeléssel foglalkozom, de nem akárhogy! Ismersz, hülyeségekkel nem foglalkozom! Hallgasd meg, mit ajánlok Neked! Jól élsz, jól keresel, család, egzisztencia rendben. De hidd el nekem, nem az számít, mennyi pénzt kerestél eddig az életedben, hanem az, hogy mennyi van meg belőle most! Mennyire tudod a családodat biztonságban!
No, de térjünk a lényegre! Vedd elő a heti ütemtervedet! Közben bontsd ki a palackot, és állíts egy szép, a borhoz illő poharat íróasztalodra. A bor pihen és szellőzik közben a palackban, de előtted (vagy számítógépeden megnyitva a file) már a heti terv. Tekints az előtted álló napokra, a napok szabad óráira, mint leendő sikereid tárházára. Minden nap, minden üzletre fordítható órája egy izgalmas lehetőség sikered eléréséhez. Ne rohanj, állj meg egy pillanatra! Mint ahogy mezei nyulak teszik. Vagy rohannak, vagy megállnak egy pillanatra, hegyezik a fülüket és figyelnek. Soha nem keverik össze ezt a két tevékenységet, mint mi emberek. Mi rohanunk, amikor meg kéne állni, és tépelődünk, amikor rohanni kéne: vajon jó, hogy rohanunk? Szabad nekünk rohanni? Jó irányba rohanunk? Megengedik-e, hogy rohanjunk, és hogy pont ebbe az irányba? Na jó, most állj meg, mégis, figyelj és most tölts a poharadba a borból! De ne többet, mint egyharmadig! Ez örök szabály! Légy mértékletes! És egy kicsit legyen képességed a nézésre! Nézd, ahogy megérkezett a bor a poharadba, és gondold át, mennyi munka volt vele, míg megérkezett Hozzád, s Te egy gondos mozdulattal poharadba juttattad, várva a későbbi beteljesülést, a találkozást.
Igen, igen, a találkozást. Térj most vissza a heti tervhez, s húzd ki belőle, amikor nem érsz rá, amikor nem tudsz találkozni leendő ügyfeleiddel, mert a hétköznapok lehúznak, eltántorítanak, mint ahogy alig van időd egy ilyen borral való találkozásra is. Pedig bánhatod mindkettőt, bort és ügyfelet, ha mégsem viszed végig a találkozásig!
Lengvárszky Attila
Lengvárszky Attila
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése