Vasárnap este van. Tudod, olyan nyugalmas. A gyerekek elcsendesedtek, anya is piheg már a vasárnap fáradalmai után. Te meg a gép előtt. Valamit kéne írni a jövő hétről a vezetődnek. (Tudod, nálunk „strukinak” hívják.) A strukinak, aki eggyel vagy kettővel vagy többel fölötted van. Vagyis annak, aki segít, aki foglalkozik Veled. Persze, csak akkor, ha Te is foglalkozol az üzlettel.
Általában nincs kedved írni: nem történt semmi a múlt héten (nem hívtál fel senkit, így nem is tárgyaltál persze), akkor miről szóljon a termelés jelentés?
Na de most! Kezdjünk tabula rasa-val, tiszta lappal, már ami jövő hetet illeti!
Most kimegyek a kamrába és a bortartóról keresek egy jó bort. Egy inspirálót. Ahogy múlt alkalommal írtam, ehhez egy szekszárdi vagy villányi dukál.
A mai tervezéshez egy „Bock”-ot választottam, amelyet a strukimtól kaptam. Kitöltöm, belekóstolok, aztán hadd szóljon a jövő hét, mint a rock’n roll! Bocsánat, akarom mondani: Bock’n’ Roll. Mert hogy így hívják azt a fenséges italkölteményt, amelyet a múlt pénteki villányi „pincehelyi” vacsorán („in situ” – annyi mint: „helyben”) kóstoltunk mi „100 egység felettiek” (mert itten, a mi cégünkben kérem szépen van motiváció, elismerés, már annak, aki szereti az életnek a habosabb oldalát, továbbá emlékszik, s tán még idézi is szabadon a Költőt, miközben piros lábaskában nem kegyelmeséktől, kihozzák a „kokaslevest”, s azután beleszürcsöl amolyan Latinovits módra, s a piritósra keni a velőt remegve, le ne essen a foghagyma gerezd arról fránya kenyérről, miközben Fercsiékre várunk, akik technikai okokból a 6-oson állnak az 5-ösükkel). Nos tehát ilyen, imént leírt szerény körülmények között teszteltük a Bock’n’ Rollt, s én egy ilyen nedűt kaptam az én strukimtól a mai tervezéshez.
Tudod a szabályt, csak egy harmadig a pohárba! Ja, és megszagoltad a dugót? Ja, persze.
Már ott elhűltem. Micsoda illatok. Még nincs is tavasz, de a parafa a mezei virágok özönét ontotta rám, kiszabadulva a palackból, ahova évekkel ezelőtt került. De mitől van ez? Mitől van ez a csoda? Nézem a címkét. Különleges barna címke a zöld üvegen. De most nem ezt akarom látni, nem „dizájnt”, hanem az összetevőket, a tisztes tudás bizonyítékát, hogy a Házasság Világnapja után egy nappal a borok házasítása hogyan történt évekkel ezelőtt, azaz mit is rejt a palack?
Olyan ez, mint amikor már tudod, kivel fogsz tárgyalni, mégis el kell időznöd nála, át kell gondolnod, kihez mész, kivel találkozol, milyen körülményei vannak, ki fog ajtót nyitni, mekkora a családja, mit szeret csinálni, amikor nem dolgozik, kik a barátai, és még sorolhatnám. Egyszóval végiggondolod mit is kell róla tudnod. Ezt azért kell megtenned, hogy a találkozás, a ráfigyelés tökéletes legyen, mint ahogy ezt a bornál is tenned kell.
Mert látod, felkészítettek ugyan, hogy nagy bort iszunk a vacsora vége felé, de erre nem számítottam, még a dugó illata után sem! Már a címkén azt olvasom, öt bor tisztességes találkozása ez, úgy mint mikor a téren öten találkoznak a virilisták közül a vasárnapi istentisztelet után, és kellőképpen megsüvegelik, megilletik egymást. A fiatal köszön előre, Portugieser úr, köszönti a fekete hölgyet, Pinot Asszonyt! No meg a kicsit nyers Kék fra(n)kkos urat átellemben! Ugyanekkor Cabernet asszony érkezik, kinek családja már rég letelepült nálunk, méltóságteljes érettsége és tüzessége még most is gyomortáji szorítást okoz fiatal és meglett korú férfitársaimnál egyaránt… S akkor odalépett, a kis kompániát teljessé téve, a távoli keletről vagy talán délről érkezett, de minden különlegessége ellenére befogadott Syrah úr, aki méltóságával és eleganciájával úgy elbűvölte a kis társaságot, hogy mindannyian feléje fordulva paroláztak érkezéséhez. Nos így nézve a kis társaságot, s a bort kitöltve a palackból a fáradt vasárnapi napsütés hosszú árnyékaira emlékezve, egészen elérzékenyültem.
Folytatás következik... ma este :-)
Lengvárszky Attila
Ó,Attila, azt hiszem sokat veszít a Világ, hogy Te "csak" nem írsz, minden nap, minden nap többször mindannyiunk örömére!! T.
VálaszTörlés