Mert megvártam és néztem. Igen, végignéztem az eggyé varázsolódott kis kompánia érkezését a poharamba. Olyan vastagon folyt le az így teljessé váló bor-család a pohár falán, úgy áradt szét a üvegen, mint zsibbadt vér az erek alagútjain, mikor lelkem valamikori délutánok sosem volt téli emlékein haladt tovább a messzi gyermekkor felé… Amely valóban, talán sohasem volt, de szerettem volna, hogy ilyen legyen, ilyen biztonságos, melegből az utcára néző, amikor mindenki jó és szeretetre méltó, mint az aszalt szilva íze és illata, amelyhez egykor ez a bor is illett volna, akárcsak most, csak legyen most is szilva is, aszalva is, meg bor is…
Ilyen vággyal ülök most, hogy a jövő hét hoz majd sikert, ha merem az én kis kompániámból, baráti, ismerősi körömből végre felhívni Károlyt a vállalkozót, Vikit a fiatal ügyvédnőt és Miklóst az ifjú professzort, akinek már mondtam, mivel foglalkozom, s első alkalommal udvariasan lerázott azzal, térjünk vissza rá később. Na most itt van a később, ne halogassam már! Mert készültem Tanár Úr! Borral, vigalommal még belül a fársang idején! S micsoda új dolgokkal!
Poharamban most már megpihent a bor, végigtáncolta minden óvatos töltésem ellenére a saját rock’n rollját, amint önálló életre kelt a rubinszínű nedű, mely régebbi történelmi időket idézve, bárcsak pecsétnyomó gyűrűmet vagy tipáriumomat márthatnám beléje, ha nem sajnálnám minden cseppjét, s hagyhatnék örök lenyomatot a templom ablak jelenséget már túlélt poharam falán, mint ahogy jótéteményem minden megkötött üzletem annak, aki szándékában végigviszi a vállalt kötelezvényét a futamidő végéig kitartva a fizetés állhatatosságában.
Szeretném most már végre megkóstolni a bort ennyi várakozás és előkészület után! Tudod, olyan ez, mint amikor átgondoltad az ügyfeledet, annak minden ismert apró mozzanatával, felkészültél belőle, szakmailag is rendben vagy, s már mennél, kipróbálnád magad, mert megérezted a siker ízét és illatát!
De ahogy a bort sem kóstolhatod meg illatának átélése nélkül, úgy ügyfeledhez sem érkezhetsz meg, míg nem helyezkedsz az ő nézőpontjába. Mit akarhat ez tőlem? Biztos, el akar nekem adni valamit! Idejön, jól van, meghallgatom, mert megígértem neki. Na, ez is betalált, de hát a haverom, megígértem neki, meghallgatom. Ilyenek járhatnak ügyfeled fejében? Hát persze. Ha téged keresnek meg, nem ugyanezt gondolod? Dehogynem! Csakhogy, Te ezt most átgondoltad! És tudod, hogy amit Te adsz, az kell, mint egy falat kenyér! Arra szükség van, mint egy korty italra…
De mielőtt a kortyolnék, megállunk az illatnál. Mondtam: nem kapkodunk. Ez az üzlet olyan, mint a borivás: apró finomságok egymásutánja. Ne siessük el! A bor, ahogy poharadba beleszagolsz, most egyszerre tüzesen szúrós és kihívó. Mégis bölcs. Rétegillat. Mezők. Kertek. Tavasz. Maupassant-i liget és ösvény. Szerelmes leszel, ahogy olvasod. Csak a szerelem tárgya hiányzik. De az is megjön. Mint ahogy a felkészült munkatárs vágyik az ügyfélre. Már tárgyalnál, már indulnál. Már kortyolnád a bort.
Na most még egy pillanat. Állj meg, hogy át tudd élni! Higgadj le, s most próbáld… Hát persze. Mi mást, mint a tárgyalást. Mi mást? Meg a bort, persze!
Most köszön vissza az eddigi felkészülés, tölti be hivatását. Így éld át!
Láttad, hogyan érkezett. Tudod, kivel fogsz tárgyalni. Átgondoltad. Érezted illatát. Láttad, hogyan fogadott. Tudod, minden rezdülést. Átgondoltad. Most belekortyolsz. Íme a tárgyalás.
Élvezed minden pillanatát. Először tolakodó. Meghökkensz. De továbbengeded. Hagyod beszélni. Belegondolsz a helyzetébe. Megismered. Továbbengeded. Minden oldalát ismered. Nem hétköznapi ember. Különleges. Te választottad. Már elfogad! Mert figyeltél rá, mert elismerted. Mert meghallgattad, megértetted és befogadtad. Mint a bort. Hallgattad és helyeseltél. Mert kérdeztél, és kérdeztél és kérdeztél… Most már Te döntesz.
Ekkor ne feledd mondani: már csak a technikai részletek vannak hátra!
Az mi? Töltsük ki a papírokat!
A végén pedig ne feledd mondani a költővel együtt magadnak tárgyalás és borivás után egyaránt: „Ez jó mulatság, férfimunka volt”.